… avagy szülőként hogyan maradjunk higgadtak az “ötletelés” fázisában.
Nemrég az egyik kamasz ügyfelemmel beszélgetve a pályaválasztás témája merült fel az aktuális coaching ülésünk alkalmával. Elmesélte nekem, hogy az eddig oly gondosan előkészített gazdálkodás és menedzsment szak helyett azon gondolkodik, hogy színészetet tanuljon. A szülők erre a felvetésre borzasztóan megrémültek, ugyanis attól félnek, ez a szakma nem biztosít majd stabil megélhetést gyermekük számára. A reakciójuk olyan heves volt, hogy foggal-körömmel próbálták eltéríteni ettől az ötlettől gyermeküket.
Mikor a gyermek kamaszkorba lép, a szülők nagy része kénytelen szembesülni azzal, hogy a korábban jól működő eszközei a gyermekéhez gyakorlatilag használhatatlanok. Ez jó néhányukat a valódi tehetetlenség érzésével árasztja el, s ők akár pánikszerűen is reagálhatnak az ilyen jellegű kijelentésekre.
Holott a kamasz egy ilyen gondolata hátterében rengeteg ok állhat. Íme néhány ezek közül:
- Valóban inkább színész szeretne lenni.
- Olyan érzéseket, megéléseket társít a színészethez, amik vonzóak a számára, de ezeket egyenlőre nem tudja megfogalmazni, szavakba önteni (például: szabadság, kreativitás megélése, önkifejezés, mozgalmasság, stb.).
- Sikerélménye kötődik a színészethez (például iskolai színjátszó szakkörbe jár), amivel akár még a kortársai elismerését is kivívta.
- Szeretné megvizsgálni, hogy tényleg az ő döntése-e a gazdálkodás és menedzsment szak, vagy csak szülei javaslatára választaná azt? Ehhez pedig nagyszerű eszköz egy teljesen más jellegű élet lehetőségének felvázolása…
- Az is lehet, hogy csak szülei figyelmét szeretné felhívni magára, s tudja, hogy ezzel a kijelentésével erős érzelmeket vált ki a belőlük.
(Természetesen a “színészet”-et csak a fenti példa miatt választottam, egyébként bármilyen, a kamaszban felmerülő, s a szülőkben heves érzelmeket kiváltó foglalkozásra kicserélhetjük azt.)
Kamasz gyermeket nevelő szülőknek nagyon hasznos, ha képesek egyet hátralépni olyan helyzetekben, melyek indulatokat, esetleg félelmet szülnek bennük.
Célszerű ilyenkor levenniük a fókuszt saját magukról (s a bennük futó programokról), s őszinte érdeklődéssel fordulni gyermekük felé.
Természetesen szabad (sőt érdemes!) kifejezni felé, hogy meglepődtek a felvetésen, hiszen eddig teljesen más irányban tervezték gyermekük továbbtanulását. Ezután viszont jó, ha megpróbálják megérteni, mi motiválhatja ebben az elképzelésben a kamaszt – ezzel valószínűleg neki is segíteni tudnak, hogy tisztábban lássa a saját helyzetét, s a döntése mögött rejlő motivációkat.
Mit tegyél, ha úgy érzed, te is hasonlóan reagálnál, ha kamasz gyermeked a fenti ötlettel állna eléd?
1. Kérj időt!
Először is próbáld meg nem egyből rázúdítani a félelmeidet, kétségeidet! Ha úgy érzed, az intenzív érzések miatt nem tudnál higgadtan jelen lenni a beszélgetésben, nyugodtan kérj egy kis időt! Miután megvizsgáltad, mi is történik veled/benned ilyenkor, nyitottabban tudsz majd gyermeked felé fordulni.
2. Lélegezz!
Rengeteg rövid, de annál hatásosabb légzőgyakorlat áll rendelkezésedre, ami segíthet kizökkenni a stresszes állapotodból, melyben képtelen vagy tisztán gondolkodni.
Próbáld ki ezt: csukd be a szemed, és figyeld meg 1 percig, hányszor veszel levegőt! Akár fel is írhatod magadnak egy lapra, mit kaptál. A következő percben próbáld meg ezt a számot egy kicsit lecsökkenteni azáltal, hogy tudatosan lelassítod, elmélyíted a légzésed!
Ha kicsivel több idő áll a rendelkezésedre, érdemes a gyakorlat előtt megvizsgálnod, milyen érzések vannak benned, s a gyakorlat után megállapítani, mi változott benned ez alatt a néhány perc alatt.
3. Tegyél fel néhány kérdést magadnak!
Ha már sikerült picit megnyugodnod, érdemes – akár írásban – feltenni magadnak a következő kérdéseket:
- Miért reagálok olyan hevesen, elutasítóan a felvetett helyzetre?
- Mi az, amitől valójában félek?
- Mire lenne szükségem ebben a helyzetben?
- Mi az, ami ezek közül már most a rendelkezésemre áll?
Remélhetőleg az előbb felsorolt eszközök hatására már tudtok egy kicsit közeledni egymás felé. Ha viszont továbbra sem vagy benne biztos, hogyan is segíthetnéd ebben a kérdésben a gyermeked, vagy úgy érzed, egy külső, objektív, friss szem hatékonyabb támogatást nyújthatna a számára, érdemes lehet szakember segítségét igénybe vennetek.
Miért válasszátok a kamasz coachingot?
Ha néha te sem értesz szót gyermekeddel, ne ess kétségbe – bizonyos értelemben ez természetes állapot. A kamasz önállóságra való törekvésében és identitásának keresésében gyakran előfordul, hogy olyan új, felnőtt szereplők lépnek be az életébe (például egy tanára, vagy az edzője), akiknek a véleménye fontos lesz a számára.
Ha úgy érzed, hogy az eddigi bensőséges kapcsolatod a gyermekeddel megváltozott (s nem előnyére), az eddig mosolygós, nyitott gyermekből egy zárkózott, sokszor elutasító kamasz vált, fontos tudnod, hogy ez nem azt jelenti, hogy bármit is rosszul csináltál! Sőt, ez a szülőkről való leválási folyamat természetes része!
Ebben a megváltozott helyzetben a megoldási módokon is érdemes változtatni. Talán korábban nem gondoltál arra, hogy olyan jellegű kérdésekben, mint a pályaválasztás, a stresszkezelés, vagy például az erőforrások és az örömet okozó tevékenységek feltérképezése szakemberhez, ifjúsági coachhoz lenne érdemes fordulnotok.
Pedig ebben az életkorban sokszor azzal segíthetsz a legtöbbet kamasz gyermekednek, ha olyan felnőttekhez irányítod őt, akik objektíven, gazdag eszköztárral tudnak segíteni neki megválaszolni a – sokszor még magának is nehezen feltett – kérdéseket, illetve támogatni tudják őt az elakadásai feloldásában.